Szvsz alapvetően jelzőmolekulák koncentrációbeli különbségek kapcsolnak be géneket.

Pl ott vannak alapból a survival factorok. Minden sejt termeli őket, de amelyik egyedül van, akörül jóval kisebb koncentrációban fordulnak elő, az elpusztul. Ha többsejt van egy csoportban, akkor körülöttük nagyobb koncentrációjú ez a molekula, ők nem dőlnek a saját kardjukba (apoptózis).

Baktériumoknál is megvan ez a jelenség, quorum sensing néven lehet keresni.

A legnehezebb dolog az első polarizáció létrehozása, azaz valamilyen molekulákból koncentráció gradiens létrehozása a sejt egy tengelye mentén.
Ebben valszeg segit a citoszkeleton és a sejtmembrán úszó, citoszkelteonhoz rögzitett receptor, pumpa fehérje komplexumok.

Hogyha megvan a sejt polarizációja, akkor ezen a tengelyen (sikon) már lehet osztódni.

Embrió esetén valszeg úgy kezdődik a differenciálódás, hogy a még differenciálatlan sejtcsoport egyik végén elkezdenek termelni egy molekulát, amelyik gátlólag hat egy másik tipúsú molekula kifejeződésére. A másik molekula viszont az elsőre hat gátlólag. Igy kialakul két pólus. Ez különféle jelző molekulákkal megismétlődik egyrészt az extracelluláris térben, másrészt a sejtek egymással is kapcsolatban állnak, azaz a másik sejt membránján ülő fehérjéket és egyéb markereket is tudják érzékelni és korlátozottan a szomszéd sejtek plazmájából is tudnak mintát vételezni.

A sejten kivüli jelzőmoelekulák a sejtmembrán receptoraihoz kapcsolódnak, amelyek aztán valamilyen signal transduction pathwayen keresztül sejtplazmán belül más jelzőmolekulák koncentráció változásához vezetnek.
Ezek a molekulák lehetnek pl inhibitorok, vagy transcription initiation factorok, amelyek szövetspecifikus promoterekhez kapcsolódnak. Azaz gátolhatják, vagy indukálhatják egyes gének kifejeződését.

Ezen kivül nagyon fontos folyamat a differenciálódásban a hisztonok(ezekre a fehérjékre tekeredik fel a DNS) módositása pl metiláció, acetiláció, ezt genetic imprintingnek hivják. Valószinüleg ez az a folyamat, amely "beégeti" a differenciálódást a DNSbe, az osztódással öröklik a leánysejtek. Ahol a hisztonok módositva lettek, ott engedélyezve vagy tiltva lesz a génkifejeződés. Ezzel sokkal keményebb, maradandóbb utat jelöl ki, mint a különböző génkifejeződést befolyásoló fehérjemolekulák koncentrációváltozása (ami egyébként szintén örökéődik osztódáskor bizonyos fokig).