Heinrich von Morungen

Úrnőm, adj sebemre írt...
 Frouwe,vilt du mich genern...

 

 

Úrnőm, adj sebemre írt,

nézz rám egy kicsit kegyesen.

Keserű bú tör, nyomorít,

immár magam nem védhetem.

Szívem sebzett, beteg vagyok,

úrnőm, piros szád s szemem

íly szorultságba juttatott.

 

Úrnőm, nézd kínjaimat,

míg el nem ragad a halál.

Egy szót mondasz untig te csak:

nem, hajtogatod egyre, nem,

nem, nem, nem és újra nem!

Jaj, összetöröd a szívem!

Mikor mondod már, hogy igen,

igen, igen, igen, igen?

Azt hallanám én szívesen!

 

Fordította : Lator László

 

Énekelj aranymadár

Európa kiadó 1960

 

 

 

 

 

Szász Endre

Aranymadár