Bár az amarikai mítoszteremtők nem zetri hőst csináltak George Armstrong Custerből (1837-1876), ő a közhiedelemmel ellentétben nem volt jó katonatiszt, sőt még közepesnek sem igen mondható.

Arrogáns, beképzelt, vakmerő alak volt, a beosztott tisztjei és a legénység sem túlságosan kedvelte.

1864-ben a Shenandoah-völgyben vívott harcokban hívta fel magára felettesei figyelmét egy vakmerő lovasrohammal, amely sikerrel végződött ugyan, de végződhetett volna súlyos vereséggel is.

1867. nyarán lovasezredével a Kansas állambeli Fort Riley-be irányították át, ahol a fő feladata a portyázgató csejenn, arapahó ás lakota (sziú) indiánok fékentartása volt.

Legnagyobb katonai "sikere" 1868. novemberében egy békés csejenn falu lakóinak lemészárlása volt az Indian Territory-beli Washita folyónál (ma Oklahoma, USA).

1873-ban északra vezényelték, a Dakota Territory-beli Fort Lincolnba.

1873-ban és 1874-ben is részt vett ezredével egy lakoták ellen indított katonai expedícióban, de komoly harcokra egyik alkalommal sem került sor.

1876-ban viszont pusztulásba vitte ezrede nagy részét a Montana Territory-beli Little Bighorn folyónál.

a vereség előtt számos súlyos katonai hibát vétett:

• az alaposabb felderítést elmulasztva súlyosan alaábecsülte az ellenséges lakota-csejenn harci csoport létszámát, harcértékét és elszántságát
• a csata előtt közvetlenül három részre osztotta csapatát
• nem hallgatott felderítrőire, akik óvatosságra intették
• eltért az eredeti haditervtől, amely szerint be kellett volna várnia John Gibbon tábornok északról érkező hadoszlopát.