A hódítás szenvedélyének megvan a maga szépsége, még ha rögeszmévé válik is. De elmondhatjuk-e ugyanezt, ha a megőrzés szenvedélyéről, vagyis az elvesztéstől való félelemről van szó?

Kétségtelen, hogy a tulajdon egyik formája a rabszolgaságnak s csak hiúságunkat szolgálja. Az ember szabadabban szereti azt, ami nem az övé. Esztelen követelés, megkaparintani magunknak egy embert, láncra verni a képzeletét, megbénítani fejlődő és önmagát megcáfoló képességét... De ha ilyen bölcsek, ilyen engedékenyek volnánk, akkor csak mértékkel szeretnénk - vagyis nem szeretnénk többé.

Ha azt mondod: "szeretlek" - az ne hasonlítson segélykiáltáshoz. Sohasem egészen erős az ember.
Ha egészen erős volna, nem lenne szüksége szerelemre. De igyekezzél azzá lenni. Légy olyan erős, amilyen csak lehetsz.

(Paul Geraldy)