Vannak pillanatok.
Huszonéves koromban volt egy időszak, amikor péntek kora délutánra elegem lett és elmentem szaunázni, hogy kipihenjek mindent.
Most péntek délután van és ritka stresszes hét áll mögöttem.
Megvan minden, ami fontos, volt olyan problémánk is, ami a megélhetésemet is veszélyeztette egy pillanatra, tegnap azon kellett gondolkodnom, hogy mit csináljak, ha váltanom kell.
Most hirtelen kész minden, elment az utolsó ember, elküldtem az utolsó mailt, lebeszéltem az utolsó telefont - és összeroskadok.

Egy kicsit vinne a lendület is, de nincs már mit csinálnom.
Jó lenne aludni, vagy szaunázni, vagy berúgni, vagy sírni egy nagyot - bár az utóbbi kettőhöz nincs túl nagy kedvem.

Most lesz valami, egészen biztos.
Talán egy pihentető alvás?