Robzon felvetése valóban élő probléma.
Nem arról van szó hogy a nőket vissza kellene parancsolni a főzőkanál mellé aztán kuss legyen mint az iszlám országokban.
Hanem az a gond hogy a nők túlnyomó többségét olyan kényszerpályára állították rá amire a nők többsége nem nagyon vágyott.
Ráadásul a hagyományos anya és nőszerepeket leértékelte a fogyasztói társadalom. Csak az a menő akinek jó állása van sok pénze fényes karrierje stb. Az a nő aki meg csak egyszerüen ÉDESANYA akar lenni szinte már leprásként kezelik mint egy őskövületet ami valahogy véletlenül ittmaradt a jura korszakból mint valami dinoszaurusz.
Ezért van az hogy a nők többsége társadalmi kötelességének érzi beszállni ebbe a játékba.
Persze ennek aztán a család issza meg a levét ha mindkét szülő hajt és dolgozik akkor jobb esetben a gyerekek csak távirányítéssal nevelhetőek (telefon)de sajnos ez nem helyettesítheti a valódi kapcsolatokat. Számtalan olyan ismerősöm van aki bent gurnyad a munkahelyén este x óráig a munkahelyéről próbálja meg távvezérelni a gyerekeket (már ha sikerül) este aztán holtfáradtan kiidegelve (telve a munkelyi feszültségekkel) esetleg kikérdezi a házifeladatot vagy ilyesmi. Mivel viszon már előzetesen felspanolták az idegeit könnyen előfordul hogy a bent felgyülemlett feszültségeket a családon vezeti le az illető.
Nem hiszem hogy ez lenne az a dolog amire a nők többsége vágyik.
Amint az ismeretségi körömben látom a nőismerőseim nagy része megelégedne egy 4 órás állással hogy maradjon elegendő ideje a családjára.
Még egy történet a végére:
Egy kolléganőm mesélte:
A nagyobbik fia és a férje nosztalgiával emlékszik vissza arra az időre , amikor otthon volt a kolléganőm gyesen a kissebbik gyerkőccel. Azt mondják: Olyan jó volt mert anyának mindíg volt ideje ránk és nem volt sohasem ideges mindíg meleg ebéddel várt minket haza stb.