Ne mosd le rólam soha!

















Riadt gondolataim kővé merednek
fülembe zeng az elmúlás szava
s ha arra gondolok, hogy elveszíthetlek
könnyem forrása bennem sosem apad.

Szerelmünk hevében magasba szárnyalnék,
mint szállni vágy az égbolton a madár
de visszahúz egy borzasztó emlék
s mi volna velem, ha Te is itt hagynál?

Zárj karjaidba, simogasd a fejem,
ha a temetőkből fájó hang hat át
minden szavadban remény derengjen
s ne mosd le rólam soha a földi vágy sarát.