„A törzsszövetséget alkotó fehér-hun, vagyis heftalita elemek között, akik a türkök elől menekültek nyugatra, még hazájukban a nesztoriánus kereszténység nagy befolyást gyakorolt, az uralkodók támogatták a keresztény tanításokat. Kutatóink közül elsőként László Gyula tartotta lehetségesnek azt, hogy a menekülő törzsek új hazájukba is magukkal vihették nesztoriánus hitüket, bár erre kizárólagos bizonyíték nem áll rendelkezésre … A történészek közül Deér József az 1930-as években az avarok kereszténységével kapcsolatban azt tartotta a legfontosabb forrásnak, amikor Baján avar kagán keresztény módon is esküt tett. Ez az aktus tényleg fontos történeti forrásadat, de véleményem szerint a forrásból inkább a nomád uralkodó esküvési szertartását ismerjük meg, mintsem a kán hitvilágára találnák ebben utalást. Véleményem szerint a keresztény módon való esküvés uralkodói gesztus volt a bizánciak felé. Ahogyan a belső-ázsiai nomád birodalmak történetéből ismert, az uralkodók a különböző világvallásoknak szabadságot biztosítottak, ha papjaik imádkoztak a kánért és az országért.”