-
Szép Ernő: EMBERSZAG /részlet/
A szomszéd ház
Második délután mikor fölnéztem én is a tetőterraszra a szomszéd terraszon fölfedeztem egy derék piktor-ismerősömet, ott állott a staffeláj előtt, a gyönyörű zöld Szigetnek egy részletét festette. Az a ház is csillagos ház volt. Nem kellett csak a derékig érő vaskorláton átkelni, az választotta el a két tetőteraszt. Még egy ismerős urat találtam a szomszéd tetőn, hasalt a fürdőköpenyén, olyan barna volt már mint a beduin.
- Jó dolgunk van ugye mester, - azt mondja s emelte a fejét - hol itt valami fa, hogy lekopogjam? - A piktor nyujtotta le néki az ecsetje nyelét.
Könyökölvén azután ketten az újpesti híd felé, elszórakoztatott a piktorom az ő házuk emberi állapotaival. Abban a lakásban, ahol ő is fészkel, van ott egy meghibbant öreg hölgy, a szomszéd anyósa, az régen azt hiszi, hogy a veje meg a lánya meg akarják mérgezni. Az unokája viszi reggel az ágyához a teát, annak inni kell egy kanálkával mielőtt ő belészörpöl; a vajas zsemlyébe se harap addig, sőt a gyümölcsbe se soha, míg azt az unokája meg nem kóstolta. A riadó után tuszkolni kell mindig le az óvóhelyre (meg kell jegyezni, hogy süket); nem hiszi el hogy bombáznak, azt képzeli, ezt a mesét a leánya meg a veje találták ki, hogy őt rémítsék.
Másik beteg asszony, fölöttük egy emelettel, az is érdekes. Egész nap a karszékben ül, hűdött. Ő keresztény (őskeresztény, ahogy most mondják), az ura zsidó. Menyasszony korában támadt az izületeire a nyavalya; ez az ember nem hagyta ott, elvette azon betegen. Pedig szegény lány is volt. Hát kérlek, mikor divatja jött, az asszonyon is kitört az antiszemitizmus. Őrült Hitler-imádó, hangosan magasztalja mindig a fűrert és szidja a zsidókat reggeltől estig. Két fiát munkaszolgálatra vitték az orosz frontra, azokat se sajnálja. Hallottál kérlek ilyet.
Van azután itt egy család: a szülék nem akarták a lányukat a szerelméhez adni, mert a fiú vagyontalan. De a leány hozzáment. Az összeköltözéskor a fiatalok ide kerültek a szülékhez. Egypár napig nem bántották a szülék a fiút, azután kezdődtek a csúnya jelenetek; most az a helyzet, hogy a vejöknek nem adnak enni. A leányuk éhségsztrájkba kezdett; bőgött éjjel-nappal; egyszer ki is akart ugrani az ablakon. Most már megtört, eszik. De a fiúnak nem tud enni adni, vigyáznak a körmire. A szomszédok táplálják a fiút. El akartak persze költözni a fiatalok, nem kaptak helyet seholse.
És kérlek az is elég groteszk, amit egy negyedik lakás felől mesélek neked. A lakás bizonyos asszonyé, az nemrégen vált el, a kislányával itt maradt. Most hozzáköltözött az udvarlója is, aki külömben el fogja venni. És két barátnéját fogadta be, urastul, gyerekestül persze. Most jön az elvált férj: az sehogyse tudott valami tisztességesebb helyet kapni, azt is idevette az asszony, berendezett egy kis szobát néki a maguk szobája mellett. Szép nagy lakás az a lakás is. Az elvált férj, azt mondják, halálra szerelmes az asszonyba. Regény ez, barátom, nem?
Jaj, hány házban, hány lakásban ég ilyen pokol; az embernek, ha hall felőlük valóban Mauriac jut eszébe, sőt Céline.
-
/Szép Ernő Emberszag - Keresztes Könyvkiadó, 1945/
