jahorka 2009.01.12 0 0 36 Berzsenyi Dániel: Az én kegyesem Az én kegyesem nem nemes, De déli és szép, Mint egy Gratia, kellemes. Szíve tiszta s ép. Félénk szeme nem mosolyog, Csak dadogó melle dobog, Midőn felém lép. A módit ő nem ismeri, Sem piperéit, Ah, mégis oly szépen szedi Könnyű lépteit! Barna fürtje, sodradéka, Fátyola csendes árnyéka Festi kecseit. Szép, ha képén a szerelem Rubintja pirul, Szép, ha könnyét törölgetem, S vállamra simul; Szép, ha ölel, fohászkodik, Színe százfelé változik, s nyelve elnémul.