Naja, ez is megfordult a fejemben... Igen, most ez a forgatókönyv részemről: uh, 2 inszem, aztán újratervezés. Közben azért próbálom kitapogatni a doki szándékait :-) Az is igaz, hogy nem ismerem a doki mentalitását, ő sem engem, úgyhogy most erre is adok időt mindkettőnknek, hogy megtanuljuk kezelni egymást.

toria

hogy vagy ma?

Már többször említetted itt is az örökbefogadást, így feltételezem, hogy nem csak a pillanatnyi elkeseredettség szólt belőled, hanem ez egy reális opció, akkor is, ha lesz kistesó (mert miért ne lenne?!), ugye?

Egy másik téma: mostanában rengetegszer, legutóbb hétvégén láttam felügyelet nélkül, bolt vagy ház előtt hagyott babakocsiban alvó babákat. Emlékszem, hogy kiskamasz lehettem, szóval volt annak vagy 20 éve, hogy azzal volt tele a média elég sokáig, hogy így tűnt el egy baba, egy "álterhes" nőci elvitte a gyereket - emlékeztek? Az egyik első emlékem, hogy anyukám 2-3 évesen otthagyott tökegyedül egy nagyáruházban, amíg visszaszalad vmiért, és én csak vártam, vártam... aztán elindultam... persze "elvesztem"... Én akkor egy életre megjegyeztem, hogy ilyet nem teszünk. Ehhez képest elég vakmerő szülők vannak...