Mi 8 kor indultunk Verőcére( Gáti, Future, Misi, én)

A kocsi hőmérője a - 7 ről -10 re csökkent útközben. 9:10 körül odaértünk, de akkora volt a sor, hogy tanakodtunk inkább csak fussunk egyet túrán kívűl vagy menjünk egyenesen haza. Valahogy benne volt mindenkiben a na most haza érzés, de kölcsönösen nem beszéltük le egymást. Aztán inkább kerestünk egy kocsmát ahol ittunk egy kávé,melegettünk és 10 körül visszamentünk. A sor ugyan csökkent, de így is nagy sorállás volt. Kissé átfagyva nekivágtunk a 28-as távnak. Kifejezetten kényelmesen beszélgetősen. Futás közben annyira nem éreztem a minuszokat, talán melegem is volt. Nógrád után egy völgyben viszont dideregtető volt a hőmérsélet. Szó szerint arcomra fagyott a mosoly. Nagyobb fáradság nélkül abszolváltuk a távot. Szokolyán forralt boroztunk is, szóval szép kis nap volt , jó hogy nem futamodtunk meg... A végén beszélgetés Lúdtalpékkal közben falatozgadtunk. A táj is maradandó volt az u. 7 km kivételével, bár ott láttunk egy őzet.