Sziasztok, kedves mentők!

Na, így első elolvasásra vigyázban áll a hátamon a szőr! Már megint egy olyan szöveg, ahol a nő a házasság alapja, pillére, az ő felelőssége, blablabla, mintha valamelyik gyengeelméjű női magazint olvasnám. Egy erénye persze van: legalább azt kimondja, hogy a szellemi táplálék fontos.
Félreértés ne essék: nagyon jól el tudom fogadni, hogy vannak olyan nők - és tisztelet nekik -, akik jól érzik magukat a háziasszonyi, családanyai szerepben és csak abban. De miután sokan vannak, akik mások - ne adj Isten hivatásuk van, horribile dictu még szeretik is - hát ne sugalmazzák folyton, hogy csak az a helyes.

Szerintem mindkét félnek óvnia kell a házasságot/kapcsolatot, ha valóban fontos nekik. Ez nem lehet 1edül a nő feladata, felelőssége! Értem persze, hogy a férfiaknak általában sokkal kényelmesebb ezt az álláspontot képviselni! :-)

Miután 10 éve élek jó házasságban, megpróbáltam átgondolni, hogy nálunk mitől müxik. Gondolataimat/tapasztalataimat most megosztom Veletek:
- Szabadságot hagyni a másiknak! (Legyen/lehessen egyedül is programja, legyen külön útja.) Mindkettőjüknek persze.
- Nem morgolódni mindenen, 1-1 békát lenyelni. (Belátom, néha baromi nehéz.)
- Problémát iziben megbeszélni! (Nem húzni-halasztani, nem dédelgetni sértődést, stb.)
- Figyelni a másikra és néha udvarolni is. (Sok év után is! Nem szabad természetesnek venni mindent. Bevallom, nálunk az egyik komoly gondot az jelenti, hogy a zuram tök természetesnek (magától értetődőnek veszi, hogy szeret/hogy csinos vagyok/hogy okos vagyok, ezért már nem is mondja, holott igényem lenne rá. Nyilván fordítva is igaz.)
- Tiszteletben tartani (de legalább is elfogadni) a másik dilijét! (Ne akarjuk megváltoztatni.)
- Néha kettesben elmenni egy hosszú hétvégére! (gyerekek, barátok, rokonok, mi1éb nélkül)

Na, így hirtelen ennyi. Néhány hozzáfűzni való: ezek nyilván csak akkor igazak, ha valóban _akarom_, hogy müködjön a házasság, ha alapvetően jól érzem magam benne. Szerintem az is fontos, hogy nagyjából ismerjük a két nem közti gondolkodásbeli, mentális különbséget, azt, hogy máshogy vagyunk "összeszerelve". És minden csak kölcsönösségen alapulhat!

Nem állítom azt, hogy nálunk nincsenek súrlódások, nincsenek hepék meg hupák, de alapvetően - szvsz - jól működik.

Bocs, ha hosszú lettem.