Aurora11 Creative Commons License 2009.01.11 0 0 308

Tanár úgy magyarázta,hogy a sebesség egy olyan mennyiség,amit rosszul választottak,mert a sebességösszeadás képlete nagyon összetett,a sebesség nem additív mennyiség.A rapiditát kellett volna rögtön bevezetni a mozgásállapot jellemzésére,mert az bármely sebességtartományban additív.Persze a középkorban a fénysebességnél csak sokkal lassabb mozgásokat vizsgáltak,ahol a sebességet még nagyon jó közelítéssel lehet additívnak kezelni.

Ilyen dolog történt az optikában.Először bevezették a fókusztávolságot.De ez nem additív,mert a lencsékrendszer eredő fókusztávolsága adódik össze,hanem reciproktörvény érvényes:

1/f=1/f1+1/f2.

Aztán jött az ötlet,hogy a fókusztávolság helyett egy új mennyiséget kéne bevezetni,ami additívan adódik össze,és ez lett a dioptria,ami a fóuksztávolság reciproka:

D=1/f,D1=1/f1,D2=1/f2,és ezzel:

D=D1+D2.Ez a változtatás elég korán megtörténhetet,mert az optika törvényeit már a középkorban is ismerték.De a nem additív sebesség áttérése az additív rapiditásra csak a húszadik században következhetet be,amikor megismerkedhettek a fénysebességhez közeli mozgások tulajdonságával.