A Jagellók alatt jó volt a kozákoknak. Az elszakadás idején a svéd Váza dinasztia ült a trónon, tehát már a királyválasztós nemesi köztársaság elég anarchikus viszonyai között kezdték elviselhetetlenül kizsigerelni alattvalóiakat a lengyel (és részben lengyelországpárti orosz nemzetiségű) földbirtokosok.

Nem mondtam, hogy nincs olyan, hogy ukrán, ellenőrizd. Hmelnyickij idején nem volt használatban a fogalom, a terület neve AKKOR Rus, lakóinak nemzetisége a kor szóhasználata szerint Ruski, Rusin.
Az ukrán etnogenezis akkoriban kezdett épp e felkelés révén egy olyan fázisba lépni, ami eredményeként a 19. századra megerősödött az önálló ukrán nemzettudat, nagyrészt a mai Ukrajna nyugati részén, akkor részben az orosz birodalom, részben a habsburg állam területén.

Az orosz nacionalizmus szerint e differenciálódásra, az orosz népből kiválásra nem volt semmi szükség, ez káros.
Ezt gondolta Benes is a csehszlovák nemzet önállóságra kacsintgató keleti tagjairól...

Az "etnogenezis" szó léte is elárulja, hogy a nemzeti identitások nem öröklétűek.
Keletkeznek, megszűnnek. Vannak érdekes reneszánszok is, lásd Izrael.