Kedves "a"!

A legnagyobb fiam 2. osztályos a Rogersben, a középsőm pedig szeptembertől elsős. Úgy néz ki, osztálytársak leszünk...:-)amennyiben a Rogers mellett teszitek le a voksotokat.
Válaszolok Ágit követően én is sorban a kérdéseidre.

1. Az ú.n. "felvételi" egy játék, melynek egyetlen célja az ismerkedés, és semmi esetre sem valamiféle vizsgáztatás. A gyerekek személyes megismerése mellett a leendő első osztályos tanítók, most Éva és a párja, megpróbálnak egy olyan osztályközösséget elképzelni, formálni, amely mindenki számára -a gyerekek és a tanítók számára is - a lehető legjobb feltételeket teremti az együtt dolgozásra, tanulásra, fejlődésre. Az én fiam repkedve jött ki a felvételi játékról, sugárzó arccal, már otthon is érezte magát, és közölte velem, hogy ebbe az iskolába szeretne járni! :-) (Voltunk máshol is, onnan viszont úgy jött ki, hogy aggódtam, vajon mi történhetett odabent!?)
Az ott készült kézműveskedéseit egész nyáron rakosgatta, őrizgette...ja és amikor mentem érte, a folyosón azt hallottam, hogy az ötödikes, hatodikos gyerekek az én fiamat szólongatják a nevén...nyilván mindenki másét is, de arra nem figyeltem, biztos mindenki elnézi nekem. :-)
A "válogatás" egyébként azt célozza, hogy ha lehet, olyan gyerekek kerüljenek ide, akiknek a szülei nagyon hasonló irányelvek mentén terelgetik otthon is a csemetéjüket, mint amik szerint az iskola mindennapjai és ünnepei megvalósulnak. Ennek latolgatására ad lehetőséget, szerintem, a tanári csapat számára a leadandó jelentkezési lap is. Szerintem, ha Ti ezt az iskolát szúrtátok ki, ha lelkesedtek attól, amit a honlapon találtok, akkor nagy valószínűséggel van némi rokonság a gondolatiságotokban...
Nálunk szerelem volt első olvasásra és a lelkesedésünk, az örömünk, hogy itt vagyunk, a mai napig töretlen.

2. Ebben nincs személyes érintettségem, de amennyire tudom NEM. Azt mondják a tapasztaltabbak, hogy innen kifele menni könnyű, úgy értem más típusú oktatási rendszerbe becsatlakozni. 3., 4. osztályba jönni Rogersbe...nehéz lehet. Hogy miért, annak hosszú a sora, de lehet, hogy ezt mélységében is elolvashatod, ha a honlapot végigböngészed! Érdemes.

3. "Nagy" fiammal nem jártunk előkészítőre. Ő nagyon szociális, nyitott gyerek könnyen integrálódik, barátkozik... e nélkül is pik-pak iskolás lett. :-)
Most a középsőmmel járni fogunk, mert alig várja már, hogy Rogerses legyen! Kb 1 hónapja készül rá, hogy végre elkezdődjön legalább ez a heti egy délután.
Az említett tavalyi tanító távozásokat, ahogy te írod drámát, követően Éva fél évig volt osztályfőnökünk, jelenleg is részt vesz az életünkben, elsősorban drámát tart a 2.-ban. Nagyon nagy szerencsének tartom, hogy a fiacskámat tanította, nagy hatással volt és van rá a mai napig is!Nagyon jó hatással! Egyszóval Éva szerintem zseniális!
Nagyon drukkoltunk, hogy belevágjon az elsőbe... és hurrá és éljen!

4. Mi elsős szülőként, és elsős gyerekként egyáltalán nem éltük meg drámaként a tavalyi történéseket. A változás csak jót tett!!!
Mivel jelenlegi osztályfőnökeink egyike is új, az általad említett összerázódásról is van tapasztalatom. Felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt nehéz, nyilván!!! De ettől is rogers a rogers, hogy őszintén és nyiltan megélik és megoldják a felmerülő problémákat. Dolgoznak rajta. Nem adják fel. És ettől a gyerekek is okosabbak lesznek, ezt is megtanulják. Kezelni a problémákat.
Szerintem a tantestületnek nagy szerepe van abban, hogy az újonan érkező pedagógus, akit közösen választanak ki, nagy eséllyel alkalmas legyen rogerses pedagógussá válni! A mi osztályunknál ez úgy tűnik sikerült!
Fontosnak érzem, hogy azt látom, itt VAN egy valóban egymást segítő és támogató, a szülőkkel és gyerekekkel partnerként együttműködő tanári közösség.

Remélem volt időd végigolvasni, s ha igen, akkor hasznodra vált a válaszom, akárhogyan is döntötök!
Bármilyen további kérdéseddel keress meg nyugodtan.

Kriszta