Szép napot és BÚÉK a fanoknak. Lassan 25 éve, hogy letaglózott a BLACKOUT tömény hard rock esszenciája. Emlékszem akkoriban a Judas British Steel – jét favorizáltam.
Volt is egy pulóverem, anyám belehorgolta a közepébe hogy JUDAS, a folytatást azonban lehagyta, mivel az már nem fért ki. Szóval mindenkinek azt hirdettem teljes mellszélességgel, hogy én egy Júdás vagyok. Na mindegy, tininek rém butus lehettem.
Szóval ott tartottam , hogy BLACKOUT BUMM, az a lemez olyan energiával telitett volt hogy szegény judas, egyébként méltán zsenális lemeze öregurasnak tűnt mellette.
A következő két hétben ronggyá hallgattam a szalagot, naponta kb 10 – szer , de megunni máig nem tudtam. Ha létezik Hard Rock százas lista, ennek a lemeznek a Lovedrive – val egyetemben, benne kell lennie a Top 10 – benn , persze tudom megoszlanak a vélemények, hogy mit nevezünk Hard – nak, pl. az Alien Nation gonosz riffelését én semmiképpen sem langyitanám. Végig olvasván a beszólásokat, egy csomó mindenről lenne véleményem pl. a búcsúról, bár én már a Face the Heat – re azt hittem , hogy az utolsó, látván, hogy Rudi levágta a bajszát, meg már 45- tőn túl voltak, gondoltam turné majd nyugdíj, erre tessék. Most azonban, nagyon erőteljesen érzem a befejezés közelségét, amit a Humanity lemez koncepciója csak felturbósít, mindenesetre most még egy nagyon jó lemezzel hagyhatnák abba. Hirtelenjében ennyi gondolat jutott az eszembe, ja és még egy kérés, nem tud valaki 2004 utáni jó konert felvételt, merre keressek a neten, nagyon rácuppantam a live – ra mostanság. Na BYE.