Nem tudom, hogy Nagardzsuna mire gondolt, amikor ezt mondta, de próbálj meg elképzelni egy olyan tapasztalatot, amit nem tudsz kötni semmihez. Megtapasztalod ugyan, de nem te, hanem ki? És nem azt, hanem mit?

Azt hiszem, itt valami szintkérdés merült fel.

A határozott elkülönülést az "én" és a "tapasztalat" között el lehet képzelni az egó szintjén, a megkülönböztetés szintjén (dualitás), de valamilyen viszonynak mindenképpen lennie kell magasabb szinten is a tapasztalat és a tapasztaló között, mindaddig, amíg tapasztalás létezik. Ha nincs ott az egó, akkor kell lennie ott valami másnak, aki/ami tapasztal. És talán a tapasztalás minősége az, ami nem hasonlítható össze.

Mert ha nincs markánsan elkülönítve a tárgy és az alany, hanem esetleg megegyeznek egymással, akkor szerintem ott már nem lehet tapasztalásról beszélni. Akkor az talán a "tiszta lét" fogalma lehet, de akkor nem tudom elképzelni, hogy létezik bármiféle élmény. Ugyanis akkor nincs ott senki, aki megélje.