Azért vagyok "szomorú" :))) mert úgy érzem, hogy itt van az értetlenség kulcsa jelen pillanatban köztem, és azok között, akik az "énfeloldódás" pártján állnak, és azt mondják, hogy elég, ha megtanuljuk leválasztani magunkról az "ént", és máris nincs semmiféle szubjektum.

Én meg ezt nem tudom elképzelni, szerintem ilyen nincs. És akkor az is nagyon érdekes, hogy vajon a szubjektum megszűnésekor (feloldódásakor stb.) mi az, ami átveszi annak helyét. Egy nem-szubjektum? Ami ugyanúgy tapasztal tovább? Ez nonszensz nekem.

És mindez csak azért fontos, mert a halálról beszéltünk. És ha van is olyan, hogy a "kis én" feoldódik a "nagy énben", akkor az még bőven nem halál, mindaddig, amíg tapasztalás van, bármi által is.

Igazából, ami engem ebben a legjobban érdekel, az a döntés lehetősége a kiszállásról, amiről mortéval kezdtünk el beszélni. Mert mi van, ha tényleg van egy objektív tapasztaló, akinek részeként akkor sem tudnék kiszállni a tapasztalás folyamatából, ha ez lenne minden vágyam.