kösz :)

off

ez az elküldés érdekes kérdés. Általános a közöny. Mikor kezdtük (négy éve), félve adtam meg a telefonszámomat, mert hogy majd állandóan hívogatnak. Hát nem. (sajnos). Persze üzleti ügyben időnként, még szerencse. De a cikkekkel kapcsolatban a legritkábban. Pedig az anyázás ("elküldés") is valamiféle reakció lenne. Miközben tudom, hogy olvassák, mert az üzletekből, ahol terjesztjük, két-három nap alatt elfogy. (és se tüzelni, se wc papírnak nem jó, mert viszonylag vastag és fényes).

Amúgy ez jobb, mint a postaládázás, mert látom, hogy kik viszik - meg egyáltalán. Magyarázatom persze van, látom az értelmiségi "haverokon", hogy majd szétdurran a feje, de egy szót sem szólna az újságról. Mert van. Mert szép. Mert még hirdetők is vannak. (de feltételezem, a legfőbb gond, hogy az enyém). A híres "magyar" sárga irígység. Tisztelet a kivételnek. (egy-két nyugdíjas időnként megdícsér a piacon :)) Úgyhogy az újságkiadás is van akkora mazochizmus, mint bármiféle más kulturális tevékenység. Majd azért beszámolok a reakciókról. :)