régi koncertvideókon Halfi valóban elképesztő teljesítményt nyújt, ahogy dalokat teljes átéléssel énekli, előadja a szó teljes értelmében, miközben szétfeszíti a vad energia, hogy szinte azt érzed, megégetne, ha túl közel merészkednél. Erről azok tudnak még többet mesélni, akik szerencsések voltak eléggé ahhoz, h abban az időben járhattak Priest koncerten. Viszont a legutóbbi dvd-n - illetve a pesti koncerten - látható-hallható teljesítménye tényleg nem említhető egy lapon a fénykorával. Mintha elsőrendű szemponttá vált volna, h csak minél kevesebb energiabefektetéssel, fáradtsággal, inkább kímélő üzemmódban, a mozgást és az éneket is tekintve. Soxor tényleg megtört öregemberre emlékeztet, ahogy előregörnyedve, a botjára támaszkodva, egyazon pózban énekel végig egy számot...

Persze az évek nem múlnak el nyomtalanul az ember felett, de éppen ebben a teátrális stílusban/műfajban az előadásmód ilyen értelemben nem mindegy.