Könnyű mindent a nemesekre fogni szerintem. :)

A helyzet röviden kiértékelve mindössze annyi volt, hogy magyarország, és az Oszmán Birodalom nem volt egy súlycsoportban.

Mátyás idején a magyarországi állami jövedelmek nagyjából kétharmadát jelentették ha jól emlékszem az oszmánokénak. Viszont ezt az összeget is csak úgy érte el Mátyás, hogy gyakorlatilag a végletekig kizsigerelte az országot, (elég csak az egy évben többször kivetett évi hadiadóra gondolnunk), amit I. Ulászló alatt már fizikai képtelenség lett volna behajtani, bár történtek rá kísérletek a Jagelló-korban is. Ráadásul az Oszmán Birodalom bevételeiben nagy ugrás történik a XV. század végén, és a XVI. század elején, amikor is megszerzik Egyiptomot, Szíriát, Mezopotámiát, továbbá az addig állandó közel-keleti, anatóliai, és balkáni ellenfeleiket is végleg legyűrik. Az 1510-es évekre a török birodalom bevételei már legalább kétszeresen meghaladták a magyar államkincstárét. (A számok nem minden esetben pontosak, egyfelől a magyar, de még inkább a török költségvetési adatok bizonytalansága miatt).

A másik vonalon pedig azt kell látnunk, hogy az oszmán hadszervezet Európa élmezőnyét jelentette. A magyar hadseregből számos elem hiányzott, nem volt pl. nagy létszámú állandó hadereje az országnak, nem volt kialakítva az a fajta hierarchia sem, ami az oszmánokra oly jellemző volt, és szinte teljességgel hiányzott az a fajta kiképzés, amit szintén jellemezte az oszmán csapatokat. Olyan apróságokról, mint az oszmán haderő technológiai fölénye, már szinte említést sem kell tenni, hiszen a szervezeti, és mennyiségi túlerő eleve az oszmánok oldalán állt.

Szóval a történeti körülmények adottak voltak, ezen egy erőskezű király aligha tudott volna változtatni. Voltak megoldási javaslatok, pl. Habsburg Ferdinánd megkoronázása is egy ilyen megoldás volt, vagyis úgy gondolkoztak, hogy Magyarország rá volt szorulva arra, hogy külső segítséget vonjon be a háborúba. (Ez az elgondolás olyan megoldásokat is szült, mint pl. Horvátország átadása Habsburg kézre, a mohácsi csata előestéjén). Hogy az oszmánok milyen erősek voltak még így is, azt talán jól mutatja, hogy a Habsburgok is adófizetői voltak a törököknek a drinápolyi béke után.