"Honfoglalóink lovas temetkezéseinek elemzése során Bálint Csanád kimutatta, hogy a részleges lovas temetkezés az 5. században jelenik meg a kelet-európai sztyeppén és a Kaukázus vidékén (Bálint 1971, 95). A 6. században az avarokkal eljut a Duna–Tisza közére, de tovább él a Közép-Volgánál is. Később a Felső-Volga táján jelentkezik, végül a honfoglalókkal együtt nagy tömegben újból a Kárpát-medencébe kerül. Etnikailag ezt a népességet az onogurokkal azonosította (Bálint 1971, 96). Mesterházy Károly a korai avar korban megjelenő részleges lovas temetkezéseket foglalta össze, kimutatva, hogy ennek a jellegzetes rítusnak és a régészeti leleteknek az előzményei az Altáj területére vezetnek, a Katanda és a Berel folyók vidékére, időben pedig a 4–5. századba (Mesterházy 1987, 238). Ezt az eredményét később Somogyi Péter is megerősítette, aki egy Gyoma határában talált kora avar kori részleges lovas temetkezés párhuzamát a Szivasovka-kultúra pontuszi csoportjához tartozó egyik sírban találta meg (Kovalevka, 1. kurgán, 11. sír), és egyben csatlakozott Bálint Csanád álláspontjához: ťa lelethorizont temetkezéseit változatlanul a kelet-európai ogur népek régészeti hagyatékának tartomŤ (Somogyi 1997, 109). A rendelkezésünkre álló adatok alapján azonban ma már biztonsággal kijelenthetem, hogy a Kárpát-medencében megjelenő részleges (kitömött lóbőrös) temetkezés egyaránt a szabirok megjelenését jelzi a kora avar korban és a honfoglalás korában is."