Az S. degenii-nek is van kertészeti neve, "Csákvár". Igaz, a magyar kertészetek kínálatában már nem szerepel. Mégis természetes kisfaj.

Bár, ahogy talán már írtam egyszer, minél többet járok régi, elhagyott legelők, kaszálók és gyümölcsösök környékén, egyre határozottabb a meggyőződésem, hogy az erdei gyümölcsöket régen sokkal többre becsülték, és szerintem szelektálták, oltották, szaporították, esetleg távoli vidékről importálták is. Ez lehet az egyik oka a nagyon változatos barkóca populációnak is. Galagonyából is van törpe méretű bogyó, de pl. a Mátrakeresztes melletti Óvárban - bronzkor óta lakott hely - megdöbbentő méretű galagony terem.

Az S. pseudolatifolia pl. hihetetlen bőven term, és a bogyói is elég nagyok. Télen sokáig fönnmarad a fán, az alját a nagyvadak rendszeresen látogatják a hullott gyümölcsért. Lehet, hogy mégis sok évszázaddal korábbi mesterséges szelekció eredménye?