> ... tudjuk pontosan: azonos tipológiájú nyelvek lehetnek eleve nem-rokonok. Plusz lásd még areális hatás.

Ezzel nem is vitatkozom, de nem erre gondolok.

>Most nagyon leegyszerűsítve lehet, hogy az jönne ki, hogy az angol "rokonabb" a kínaival (mint izoláló nyelvcsalád, stb. stb. (egyéb statisztikai egyezés is van!)), mint pl. az orosszal.

Legtávolabb áll tőlem, hogy megsértsek bárkit is, nem is akarom, de nekem a felvetésemre történő ilyen reagálásra az ugrik be, hogy a partner nem próbálta kellő mélyen megérteni, hogy mire is próbáltam gondolni, hanem egy elsőre beugró, tetszetős ellenérvvel hárítja el a dolgot. Persze ez azért lehet, mert én sem fogalmaztam elég precízen, érthetően. De sajnos nem vagyok nyelvész és nem ismerem eléggé a megfelelő kifejezéseket.

Ti. szavak közötti kapcsolat lett vizsgálva és nem nyelvstruktúra. Másrészt, ha nincs is jelezve, de a tudatalatt működnie kell egy nyelvi téridőbe helyezésről. Hangalak, jelentés és területi közelség hármasság folytonosságának lehetősége. Ez az angol és kínai között fel sem vethető, de az indián nyelveknél igen. Főleg, ha rendelkezünk azzal az információval, hogy kevés számú népesség jöhetett át annak idején a Bering földnyelven, s a genetikai vizsgálatok is igen közeliek az indiánoknál.

>Ezt is érdekes vizsgálni, csak nagyon mást jelent. Pont az areális tulajdonságok léte miatt és a Sprachbundok vitathatatlan megléte miatt nagyon másról szól, mint a klasszikus komparisztika. Viszont gyakran úgy szemlélik, mint annak a múltba tovább visszanyúló változata. Hát nem az. Párhuzamos, mást vizsgáló technika. — amennyire én látom.

De a hasonlósági jelenséget magyarázni kell, s a szinkrón hasonlóság együttes 'bemenete', eredete mindenképpen időbeli és a múltból való.