Nyelvészeti szempontból a török nyelveket - az izolált helyzetű jakutot leszámítva - két nagy csoportra oszthatjuk:

- vannak az ún. R-török, más néven csuvasos típusú nyelvek

- vannak a Z-török, más néven a köztörök nyelvek.

 

Az R-török nyelveknek ma már csak egyetlen élő képviselője van, ez pedig a csuvas nyelv.

Jóllehet Kelet-Európa népvándorlásjkori történelmében fontos szerepet játszottak az R-török nyelvű népek (a különböző bolgár törzsek és a kazárok köznépi rétegének jó része is ide sorolható).

A többi ma élő török nyelv mind Z-török.

 

A nyelvészeti kutatások szerint a Z-török nyelvek csak nagyon későn, a Kr.u. I. évezred vége felé kezdtek egymástól elkülönülni, de még ezután is kapcsolatban maradtak egymással.

Ezért van az, hogy a Z-török nyelvek közötti különbség egy kis túlzással majdnem csak nyelvjárási szintű.

 

Erről hallottam egy olyan sztorit, hogy az Ankarából a közép-ázsiai türk köztársaságokba (Kazhasztán, Üzbegisztán, Türkmenisztán, Kirgizisztán) kirendelt diplomaták, üzletemberek és mérnökök nyugodtan tolmács nélkül járkálnak a helyi boltokban, bazárokban, mert tolmács nélkül is meg tudják magukat értetni.

 

Konkrétan nem tudom, hogy igaz-e, de azért jól hangzik.

 

Bár ennek már kevés köze van a történelemhez.