Visszaolvastam magam, hogy lássam, vajon miért is kell zárni velem szemben – tényleg nem gondolkodunk azonosan, mert sem nem vitatkozom, sem nem keresem az egyetlen igazságot, hanem inkább "fennhangon" töprengek az elhangzottakon, meglehet, nem abban a formában, amelyet (el)vártál volna.

1. "kialakítottál magadnak egy irodalmi értékrendet, amelyet nyelvi normának tekintesz." – az irodalmi értékrendemet – olyan értelemben, hogy mit olvassak – nagyobbrészt az iskola alakította és kisebbrészben én, mert mióta kinőttem az iskoláskorból, sajnálatosan megfogyatkozott az olvasásra jutó időm. Móricz Zsigmondtól három regényt és néhány kisebb novellát olvastam, az általad említett nem volt köztük. Nem tartom rossz írónak egyáltalán, és nem ragadtatom magam arra – eddig sem tettem - , hogy kevésbé mértékadónak tekintsem másoknál. Nem kedvenc íróm, de nem minősítem vagy értékelem pusztán személyes tetszés alapján. Azt, hogy kiskorúaknak nem feltétlenül ajánlott vagy emészthető, teljes mértékben komolyan mondtam, emlékszem, annak idején, talán tízévesen, betegre sírtam magam magam az Árvácskán, amikor leadta a televízió, és köszönhettem néhány szorongó álmot annak, hogy nyersen szembesültem egy magamnál alig valamivel fiatalabb kislány vérlázítóan komisz sorsával. Nem állítottam egy percig sem, hogy Móricz elmaradna Jókai vagy Gárdonyi mögött minőségi nyelvhasználat dolgában, sőt – annyit mondtam, hogy azok mellé, akikkel legkorábban a tájnyelvi szóhasználat kapcsán találkozik a fogékony olvasó, ridegségénél, komorságánál fogva a magam részéről nem állítanám oda. Ez valóban egyoldalú – egy szempontból való – értékelése volt az írónak, viszont éppen mert nem volt teljes körű, nem is érdemes messzemenő következtetéseket levonnod atekintetben, hogy mennyire vagyok konzervatív.

2. A topik nyelvvel kapcsolatos, de nem szigorúan nyelvészeti, ha megnézed az indító hozzászólást, nem volt beugró feltétel ismerni a szakzsargont. Attól, hogy számodra nem hasznos itt vagy engem olvasni, a mondókám még nem feszíti szét a topik kereteit, ennyit rólam, illetve erre még válaszolnék: "A beírásaid alapján arra kel követkerztetnem, hogy legalább kétszer annyi idős vagy, mint én" – pár hét múlva betöltöm a huszonkilencet, meglepne, ha kétszer idősebb lennék:-)

3. "És nem hiszem, hogy bárki fel lenne jogosítva, hogy ezeket a társadalmi csoportokat minősítő módon összehasonlítsa. De ha van is, nem ebben a topikban. Mert ez nyelvészeti topik." – senki sem hasonlította egymással ezeket a csoportokat mint csoportokat, nyelvhasználatuk megfelelőségét, helyénvalóságát, közérthetőségét esetleg igen, és az helyén is van, mivel ez egy nyelvvel kapcsolatos topik.

A topiknyitó eredeti felvetése egyébként az volt, hogy a sajtóban, publikálásra szánt anyagok esetén megengedhető-e a "lazaság", szelektáljunk-e és ha igen, mi alapján. Eszembe jutott még valami. Ezt nem konkrétan neked címezem, és nem is várom, hogy vitatkozz vele, mindössze újfent eltöprengtem. Kaptam korábban egy köremailt, amely azt volt hivatva bizonyítani, hogy egy szöveg olvasható és érthető marad akkor is, ha a betűk nem a megfelelő sorrendben követik egymást; elég, ha a szavak első és utolsó betűje a helyén van, a köztes betűk felcserélhetők, mert az emberi agyba bevésődtek az egyes szavak képei, ezért nem betűről betűre olvassuk a szöveget, hanem a szó kezdete és vége alapján az agyban rögzült mintákhoz visszakapcsolva. Példaként az email tartalmazott egy összekuszált szöveget, amelynek azért kibogarászható maradt az értelme. Az jutott eszembe erről, hogy ha formai tekintetben nem egységes a nyelv, az nehezíti-e az olvasást; zavaróan hat-e, ha különböző mintákhoz kell folyamatosan visszakapcsolni, tehát elképzelhető-e, hogy valaki lassabban, nehezebben olvassa a szöveget az egységesség hiánya miatt (például nák-nék különböző toldalékolása miatt, ly és j önkényesen váltogatott használata miatt), és ettől ingerült, tehát a nyelvi egységesség védelmének a zavaró hatás kiiktatása a tulajdonképpeni oka.