Én most Csányi kísérleteire gondoltam. A kutya természetesebb közege a szabadban van és nem a lakásban. A szóeredet vizsgálva nem a metropoliszi életmódot kell alapul venni, hanem pl. a nagycsaládos jurtást. Az a dög, amelyik születése óta emberközelben van és folyamatos emberi kontaktust kap, az levakarhatatlan lesz, s alig várja, hogy a gazdi kidugja csupasz képét a jurtából vagy hajlékből vagy akárhonnan, ahova a kutyának nincs bejárása ... és folyamatosan lábalatt van. Mint az istenre, úgy néz a gazdira, hogy mit tehet újból az érdekében. Vadásszon, állatott tereljen, vizslasson, bármi közös 'játékot'. Így működik eredetileg egy igazi kutya. Ezt pedig nem úgy kell hívni, mint a baromfit vagy macskát. Ráadásul neve is van és azon hívom, ha tényleg kell.

Vagy ha elmész nyaralni és két hét múlva megjössz, a macskád nem, de a kutyád nyüszítve fog jönni örömében, hogy nem hagytad el és visszaérkeztél. Ezt a baromfi, marha és macska nem teszi meg. A disznóra már nem állítanám, mert az is értelmes és ragaszkodó.

Jobban elhinném, ha a világ távoli nyelvein is előfordulna a kutya megnevezése, mint hívogatószó. Így ezt a TESz-beli 'állítást' is igazolni kellene. De ilyenről nem tudok, így ez e kijelentés addig számomra nem egy tudományos állítás, hanem egy tekintéllyel bíró szerző kutatással alá nem támasztott elképzelése. Általában ezek a megérzések helyesek szoktak lenni egy tapasztalt életút vége felé, de nem kizárólagosan. Itt úgy tűnik számomra, éppen nem. De ha tudtok ilyen vizsgálatról, szóljatok.