Kezdem a Picassoval, annál kb 4 hónapja jöttem rá, hogy a festő nem lehet más mint Pablo Picasso.
Történelme?
Ennyi: A bolhapiacon vettem Kölnben (itt élek) Egy háztartás felszámolásban mindent ami nem kellett a családtagoknak kihoztak eladni,  köztük ezt a gyönyörű portrét is.
A néni 50 euróra tartotta.
Sokáig nézegettem, láttam hogy szignálva és datálva is van a szignót nem ismertem fel, de a dátum alapján, no meg ránézésre is 9-9-1919
Érdekes dátum, szép nő a portrén. Jópár percig vizslattam, aztán az 50 euro hallattán visszadtam.
A néni visszakérdezett. Sok?
Mire én mondtam, hogy hát nekem ez kb 30-at érne meg. Mire ő, hogy pedig csak az a szép új keret amibe beletette is 8 euroba került, hogy így mégiscsak jobban eltudja adni mint abban amiben addig volt, mert hogy a pincében alulról felnedvesedett, és a keret fája szét is rohadt.
Elmosolyodtam egy kicsit és csak fanyalkásan mondtam neki, hogy drága! Ezzel nem javított a képen, hanem rontott! A régi keretben nekem sokkal értékesebb lett lett volna mert hogy én abból is nagyon sokat megtudhatok a kép történetéről, amit az átkeretezéssel gyakorlatilag megsemmisített.
A néni erre büszkén vágta rá, hogy a hátlapja, a kemény kartolap az még megvan, és azt is kiszedte a kisteherautóból.
Odaadta. Tényleg történelmi kartondarab, mert hogy az egy női kalapdoboz darabja volt, rajta London akkori legelőkelőbb divatszalonjának a nevével, és címével.
Így aztán megegyeztünk és persze az árral is lejjebb ment.
Csak annyit tudott a kép, a festmény történelméről, hogy már sok-sok éve a nagymama pincéjében volt. sajna semmi többet.

Íme a kép mostani fellelhetősége:

http://www.fullextra.com/picasso

Eleinte nálam is csak a falat díszítette, és bár néha lekaptam onnan a szignó miatt, de nem jutottam vele dülőre, amíg egy alkalommal egy olyan Picasso kép nem került elém, ahol is a datálás megegyező volt az én képemen láthatóval, és ott is éppen úgy a szignó alatt volt, mint az én képemen.
Jött a nagyító a makrofotó meg ilyesmi, és kiderült számomra, hogy egy Picasso portré van a falamon.

Körülnéztem a neten, hogy mit lehet most tenni, és a legjobbnak tűnő megoldást választottam, miszerint felhívtam telefonon a Sothebys helyi képviselőjét, mit kell tennem ha képet akarok náluk eladni, mert hogy a honlapjukon azt írják, hogy mindent elvégeznek, még a szakértést is ha az eladásra felajánlott műtárgy megfelel nekik.
A válasz az volt, hogy küldjek a mail címére fotókat és majd mailben válaszolnak.
Küldtem fotót meg egy szerverlinket ahová több részletfotót is feltettem hogy képbe tudja tenni magát legalább optikailag.
És most kapaszkodj meg:
A levelem kiment a mailprogramom szerint 12 óra 10 perckor, és az erre kapott válasz megérkezett 12 óra 13 perckor.
A válasz az volt, hogy köszönik, de nem kell nekik, keressem fel a helyi árverési házat, hátha őket érdekelni fogja.
Röhely ugye?
Egy jelenleg még ismeretlen Picassót meg se néznek !!!
Mert hogy annyi idő alatt képtelenség a levelet megkapni, a kb 10 fotót a szerveren (kb 25 MB) megnézni, ... stb. és még válaszolni is úgy, hogy az én 5 percesre beállított POP mailemre meg is érkezzen az a válasz röpke 3 perc alatt.

Most tehát van ugyan egy Picassom, de aladni majd csak akkor tudom, ha valamelyik szakértőt jól megfizetem, mert egy ilyen kép esetén ez kb 5000 euró (fent vannak a részletek a szakértők honlapjaikon) s a problémám leginkább meg az, hogy honnan a francból tudjam én, hogy melyik szakértő szakértését fogadja el pld egy olyan árverezési ház, aki képes egy lagalább 2 millio euró értékű festményt árverésre bocsátani.
Ez úgy nevetséges ahogy van.
S persze a Christies képviselője 2 hónap elteltével sem válaszolt az emailemre.

.... majd jövök a Goyával még.