Kedves mozomaza!

 

Sok dolgot vettél észre, de tartok tőle, az összefüggések látszólagosak.

 

1. Az alhatnékom, ehetnéke stb. formák története bizonyára érdekfeszítő azonban ez valószínűleg extremitás, illetve az elemzéséből nem lehet következtetéseket levonni. Szinkrón szempontból azonban egy -hAtnék- deverbális nomenképzővel képzővel állunk szemben, amelynek az a sajátossága, hogy kizárólag birtokos személyjellel együtt fordul elő. Az kétségtelen, hogy ebben a formában hangrendi illeszkedés  - mármint az é elem vonatkozásában - nincs. 

 

2. Az biztos, hogy a nékelés és a nékem között nincs összefüggés, vagy ha van roppant távoli. A -nék igei végződés három elemből tevődik össze:

- n - feltételes mód jele, a paradigmában mindenütt jelen van: menNék, menNél, menNe stb., futNék, futNál, futNa stb.

- é - ez nem tudom mi - mennÉk, futnÉk stb.

- k- szabályos igei személyrag

 

3. A nekem, neked esetében pontosítsuk a kategóriát, ezek birtokos személyjeles esetragok. "Számos olyan ragszerű elemünk van, amely – a névutókhoz hasonlóan – társulhat birtokos személyjellel, miközben maga szóeleji helyzetbe kerül. " írja Antal László a Magyar esetrendszerben. Ezek egyike a -nek. Jellemző ezekre, hogy az egyil allomorfon alapulnak, de ez nem feltétlenül a magas hangrendű (pl. hozzá). A -nEk rag eredetéről most nincs adatom, de nem hiszem, hogy a -nék igevégződés származéka lenne, már csak azért sem, mert a régi időben is volt mély hangrendű változata (-noc).

 

A végső megjegyzésedre azt, hogy persze, nékelj, de ne minősítsd azt az embert se mentálisan, se intellektuálisan, aki nákol.