Találtam egy érdekes adalékot.

 

Kelemen Béla  áll. főreáliskolai igazgató 1910-ben Jó magayrság című könyvében megadja az ikes igék "föltételes" módú paradigmáját, összehasonlítva az iktelennel:

 

adnék        laknám

adnál         laknál

adna          laknék

adnánk      laknánk

adnátok     laknátok

adnának    laknának

 

Sokan siratják az ikes ragozást, melyről Kelemen azt írja, hogy a 17-18. század során a magyar nyelvből lényegileg kikopott, és Révaiék elevenítették fel. Ugyanakkor ez a ragozási paradigma már nem él, pedig az irodalmi emlékezetünkben benne van.

 

Nézzünk pár idézetet:

 

Hazának-is nagy s43zégyenére vólna, ha még ollyan nép laknék benne, mellynek maga s43zü4lette avagy értette nyelvénn írott könyvei nem vólnának  Magyar Hírmondó, 1791

 

Bártsak körü4löttünk laknék, örömest néki adnám mindennap fölöstökömömnek 's o'sonnámnak felét    Kis János, 1805

 

Boldogság, szabadság, laknék mindig vélünk    Várossy Mihály: Milyen lehetne hazánk? 1894

 

Nélküled hol laknék? - megborzong a lélek Nagy László: Fagyok jönnek 1954

 

z utóbbi a legkorábbi adalék a mai használatra.

 

Viszont figyeéemre mérlót, hogy az ikes feltételes módban is é hangzó van mély környezetben.