„Tehát, ha már a túlnyomó többség majd”
Itt a tévedésed. Miért kell azt gondolni, hogy csak egyetlen „helyes” megoldás van? Miért nem egyszerűbb belátni, hogy a nyelv olyan dolog, hogy egymás mellett egyenrangú változatok élnek: a kutya meg az eb is teljesen jól megfér egymás mellett, ahogy a fel és a föl is, ugyanígy az én innék és az én innák is. Egyik se különb a másiknál, viszont kisebb-nagyobb stiláris különbség mindegyik pár tagjai között van.