Azóta, gondolom, az unokák már a néni gyönyörű zöld fügéjét is kivágták annak rendje-módja szerint, amint az kilátásba helyezve volt. Adunk mi mindent, ami tőlünk telik, de észt sajnos nem tudunk. (Talán azért, mert abban mi is szűkölködünk, csak úgy gondoljuk, hogy nem ?)