Néhány példa néhány bunkó analfabétától (a költői nyelvben a nézsz lényegesen gyakoribb volt a nézesznél, utóbbit preferálta viszont a szintén műveletlen, bunkó Jókai):

Károlyi: „senkivel nem gondolsz, mivelhogy az embereknek személyekre nem nézsz.”; „Mester, tudjuk hogy te igaz vagy, és senkivel nem gondolsz, mert embereknek személyekre nem nézsz, hanem az Istennek útát tanítod”
Balassi: „Csak választ sem téssz, sőt reám sem nézsz, / mint egy elvetettre.”
Rimay: „Jól tudom, mire nézsz”
Szenczi: „Rám nem nézsz szemeddel”
Zrínyi: „Nem is nézsz énrám is, nem hogy beszédemre.”; „Aluszol te mastan, és nem nézsz elődben”; „O, nagy hirü, nagyobb vitézségü vitéz, / Mely meggyőzettettekre kegyelemmel nézsz, / Örülök, ide hozott szerencse-szélvész.”
Virág: „Kérünk segédet amiig / Nem nézsz reánk kegyelmesen.”
Batsányi: „egyedül te vagy / Még, a ki most is szánakodva / Nézsz le reám, s panaszimra hallgatsz.”; „S tekintvén Európa változó sorsára, / Sírva nézsz – Majd Mohács térjére s Várnára”; „Mire nézsz le a térségben?”; „Mire nézsz le, szépséges világ?”
Csokonai: „Te, ki hideg vérrel nézsz a szerencsére / S szelíden mosolygasz az irígy mérgére”
Kazinczy: „Boldogtalan! s kinek nézsz te engem?”
Vörösmarty: „Itt állok, mit nézsz?”
Vörösmarty ford.–Shakespeare: „Még te farkasszemet nézsz velem, te semmirekellő?”; „Miként vagy, Sir? hová nézsz oly merőn?”; „Mért lelkendezve, mért nézsz ily merőn?”; „Halvány merőn nézsz, félsz s csodálkozol, / Látván az ég ily szertelen haragját.”
Kölcsey: „Büszke tekintettel mit nézsz a síkra le bús lak?”; „Mit nézsz mosolyogva / Sugárid alól?”
Bajza: „Mi búsan nézsz a tiszta kékről / Felém, te biztos hű barát!”
Madách: „Mint messzi hon felé – a holdba nézsz / Mosolygva szendén”
Tompa: „Érdemre ha nézsz, meghaladtam!”
Arany ford.–Shakespeare: „Oh mondd: hogyan nézsz rá? mi a cseled, / Mellyel szivét úgy megbilincseled?”; „Tapot se innen, míg tükrömbe nem nézsz”; „Mit nézsz oly merőn?”
Gyulai: „mintegy elringatva, ébren / Alszol s álmodva nézsz reám.”; „Este tőled ha elváltam, / Édes búval nézsz utánam”
Arany L.: „Bomolhat a világ, oda sem nézsz néki, / Ha veszély nincs rajtad, ha tatár nem kerget”
Mikszáth: „Ugyan mit nézsz, kis barátom?”