Engem nem zavar ez az egész dolog. Elfogadtam magamat ilyen életellenesnek. És jól megvagyok. Egy nap valóban szeretnék öngyilkosságban meghalni, de addig van még tizenvalahány évem. Én szeretem azt, hogy más vagyok, hogy másképp látom a világot. Szenvedek, de ez nem is annyira rossz... nem is tudnám magamat örömködve elképzelni. Az nem én lennék. Én ilyen vagyok és én így vagyok teljes. Legalább nem vagyok egy szürke átlagember (ezt most leginkább az ismerőseimre értem, hiszen titeket nem ismerlek és nem is mondanék ilyet rólatok), és mindig van valami, amin gondolkozhatok és ami megihlet.
:-)