Hát jó, a vörös azért más, ott a cserek miatt amúgy is stabilabb, no meg a nem is látszik annyira egy fehérjezavarosodás mint egy fehérben. Azt viszont erősen kétlem, hogy ki lehet kóstolni egy fehérjére stabil/nem stabil bort, pláne a kicsapódás előtt ;).
A szűrést sztem is meg lehet úszni, van 5-6 éves borom ami 5 éve palackban és "csak" derítve volt, szűrve nem és semmi stabilitási probléma nincs. Van benne persze minimális lebegő részecske, amit már a derítő sem vitt ki, de ezt egy rosszabb szemű észre sem veszi már. Ez sztem elég kompromisszum a zamatok megőrzése érdekében.
A derítést viszont bizonyos talajadottságok, fajták, évjárati sajátságok tekintetében NEM lehet elkerülni (itt a Mecsekalján a magas nitrogéntartalom miatt szinte lehetetlen fehérjestabil bort palackba tenni derítés nélkül); főleg fehérbornál gondolom ezt.

A másik kérdés a kénhidrogén témában; nem akartam beleszólni - sztem minden gyakorló borász belefut előbb utóbb- inkább döntsön mindenki a saját tapasztalat alapján. Levegőztetés, részszulfát, kupfát és társai mind jók lehetnek, de Ferig kolléga utolsó mondatában van a lényeg: "Mellesleg ha a szellőztetés hatására a kénhidrogén már átalakult a borban /dimetil-szulfiddá/ a rézszulfátos kezelés nem lesz hatásos." sőt kiegészítem, hogy ilyenkor a levegőztetés lehet kimondottan káros is, mert stabilabb kötésbe viszi az illékony kénhidrogént és jó kis merkaptán, bakszag lesz. Szóval mindenki kísérletezzen a kénhidrogén elűzésével, mielőtt rájön, hogy a megfelelő tápanyag biztosítása az erjedéskor a legkíméletesebb megoldás a dologra :).
És hogy milyen ősi módszerei vannak még a kénhidrogén elűzésének pl. Hosszúhetényben; arról itt olvashattok: <a href="http://www.mno.hu/portal/590340?searchtext=" target="_blank">link</a>