valamelyik ököbioorganikus képesújságmagazinban volt egy pár oldalas cikk a dombágyásos művelés elkezdéséről.

 

és találtam más is a neten...

 

A dombágyás készítése

 

"A dombágyás ősi kínai termesztési módszer, amelyet a hatvanas években Nyugat-Európában felújítottak. Ez az újabb változat kezd Romániában is elterjedni. Elsõsorban a kisebb területekkel rendelkezőknek ajánljuk. Lényegében egy speciális komposzthalom, melyen műtrágya és növényvédőszerek nélkül kis területen nagy termés érhető el. A dombágyás szélessége 1,5, magassága 1, hosszúsága 5-10 méter (de lehet tetszés szerinti). Megépítéséhez szükségünk van vékonyabb faágakra, gallyakra, gyeptéglára, őszi lombra, érett komposztra és tőzeges földre. Az anyagokat idejében be kell szerezni, a komposzt készítéséhez már a megelőző évben kezdjünk hozzá. Az említett szerves anyagok a dombágyásba beépítve biológiai lebomlással meleget és tápanyagokat szolgáltatnak a növényeknek, fóliatakarás nélkül is megóvnak a korai és kései fagyoktól. A dombággyal egyszerű a primőráru termesztése. A dombágyást vízforráshoz, kúthoz közel helyezzük el, lehetõleg füves területen. Késő ősszel kezdjünk készítéséhez, szélárnyékos, napos vagy nem túlságosan árnyékos helyen. Helyét hosszabb oldalával észak-dél irányában jelöljük ki. A kimért alapterületen a talajt gyeptéglának felvágjuk és az árok egyik szélén egymásra rakjuk (füves, illetve földes részükkel egymásra). Az árkot 30-40 cm-re kimélyítjük, a kiásott földet halomba rakjuk az ágy mellé. A faágakat, gallyakat 15-30 cm hosszúra felaprítjuk és az árok közepén 60 cm szélességben és ugyanilyen magasságig helyezzük el. Közéjük zöldség- és virágszárakat rakunk, ha van, istállótrágyát szórunk közéjük, hogy a bomlást elősegítse. Ha nincs trágyánk, használhatunk kerti földet is, amelyet ledöngölünk, majd megöntözünk. Erre helyezzük a gyeptéglákat, füves részükkel lefelé fordítva. A réseket kitöltjük földdel és letapossuk. Ha nincs gyeptéglánk, helyette használhatunk szalmatörek, fűkaszálék, kerti föld és tőzeg keveréket. A következő 30 cm vastag rétegbe korhadó lombot és a kertben lévő zöld növényi hulladékot rakunk, ehhez keverhetünk fahamut egy-egy lapát földdel. A dombágyást végül földigilisztákban gazdag, 5 cm vastag komposztréteggel oltjuk be, majd 10 cm-es tőzegfölddel takarjuk le, ami javítja az ágy víztartóképességét. Ennek a rétegnek a közepére helyezzük el a fóliával körülvett csövet, amellyel a dombágyást locsolhatjuk csepegtető öntözéssel. A csövön a beömlõ részen (a csatlakozásnál) egy méterre, majd fokozatosan csökkenő távolságra lyukakat fúrunk úgy, hogy a cső másik végén már 30 cm-re legyenek egymástól a lyukak. A halom tetejére 30 cm vastagságban kerti föld és érett komposzt keverékét rakjuk, amit lapáttal lelapogatunk. Ebbe a rétegbe vetjük vagy ültetjük ki a zöldségfélék palántáit. A dombágyást a csapadék és a téli hideg ellen lombbal, szalmás trágyával védjük, így a föld nem fagy át és tavasszal korábban beültethetők az előnevelt palánták. Tavaszig az alsó levélréteg korhadásnak indul, hőt fejleszt és az 1 méter magas dombos ágy 100 centirõl 80-85 cm-re roskad össze. A dombágyást kő- vagy deszkalapokkal rakjuk körül, kora tavasszal, amikor a talaj sáros, ezen állva dolgozunk. Az így elkészített dombágyást 5-6 évig használhatjuk, időközben az ágakból és gallyakból álló belső mag is elkorhad, a domb lassan lesüllyed és visszaalakul kerti ágyássá. Eközben a területen jelentősen megnövekedik a talaj humusztartalma, ezért a dombágyást a kertben mindig más-más helyre készítjük. Így feljavulhat egész kertünk talaja. Ha több dombágyást készítünk, az ágyak között legalább 70 cm távolságot hagyjunk, hogy kényelmesen dolgozhassunk. A domb tetejét célszerű laposra készíteni, odalait pedig lépcsőzetesre, hogy az eső, az öntözővíz ne mossa le a földet. A jól elkészített dombos ágy 30 négyzetméter alapterületen annyi zöldség terem, amennyi egy 4-5 tagú családnak egész évre elegendő." (Gönczi Gyula, ny. agrármérnök)