Cs. Andreát sem engedték ki a tanárok (tanár) mikor 6 évesek voltunk, és a napközis egy órás alvásunkat töltöttük. Andrea nagyszájú, beképzelt csaj volt, és lába közé vette a párnát, annyira kellett neki. Többször könyörgött, hogy kimehessen, de hiába. A tanárok is unták már, hogy mindennel baja van. Mellette feküdtem, mindent láttam. Már engem fenyegetett, hogy megbüntet a katona apja, pedig én csak néztem a szenvedését.
Végül elcsendesedett, és maga a alá eresztett. Minden átázott, a ruha, ágytakaró, párna, és az ágy alatt fél méteres tócsa éktelenkedett.
Emlékszem akkoriban már érdekelt az ilyesmi.