Dumás Sanyi Creative Commons License 2008.12.01 0 0 56
És a Siposhegyi-ügyben nem érzi úgy, hogy hibázott?

Ott valószínűleg hibáztam.

Miben?

Túlértékeltem a magyar valóságot. Nem gondoltam, hogy tizennyolc évvel a rendszerváltás után ma Magyarországon bárki szerint is egy miniszternek van arra hatása, hogy egy színház milyen előadást tűzzön műsorra. De semmiféle nyomást nem gyakoroltam.

Igen, de nyomásgyakorlásként lehet értékelni, hogy az önkormányzati miniszter vidéki színházigazgatóknak ír ajánlást.

Nem színházi direktoroknak, hanem huszonhárom város polgármesterének. Ezt a politikai ellenfelek nagyították fel. Vannak olyan politikusok, akik azzal foglalkoznak, hogy bolhából elefántot gyártsanak. Tudom, nagyon keskeny mezsgyén mozog egy ilyen tartalmú levél. Ebben az esetben csak azt írtam, hogy létezik egy előadás, ami érdekes, és amit akár egy nyári fesztivál műsorára is tűzhetnek. A szerző pedig tehetséges ember. Azért az valamit jelez, hogy a huszonhárom polgármesterből egyetlen egy sem nehezményezte a levelet, sőt többen írásban is megköszönték.

De úgy tudom, hogy önök barátok, ugye?


Nevezhetem Pétert barátnak vagy régi jó ismerősnek, a lényeg, hogy ő tisztel engem mint politikust, én pedig nagyra értékelem őt mint művészt. Egyébként azt vallom, hogy inkább jó cselekedetért támadjanak mint gonoszságokért.

Na, ez az. Ha én lennék ma miniszter, akkor kerülném, hogy akármilyen ártalmatlan ajánlást is írjak egy barátomért.

Erről beszéltem a bloggal kapcsolatban. Vannak élethelyzetek, amelyeket másképp értékelek, mint a nagy átlag. Ezek után ugye érthető, hogy nem akarok naponta beleszaladni felesleges magyarázkodásba.


http://index.hu/politika/belfold/gyi081126/