Igen, a normál mellet néha van light és black, de ezek külön betűtípuskollekciókba vannak szervezve. (Ugyanis a bold, cursive, bold-cursive is külön font-fájlokban van), de a kezelőfelületen csak max regular-cursive-bold-boldcursive választható.

Tehát azt a felfogást tükrözi, hogy csak ez a négy "stílus" van, és ha Arial Black-et, vagy Arial Narrow-t használsz az ugyanúgy egy másik betűtípus (a lebutított word-nézetben), mint ahogy a TNR vagy a Courier vagy a Garamond más, mint az Arial, és ennek a (történetesen Arial Blacknek nevezett, az Arialhez eléggé menő) típusnak is egy négyes-szervezése lehet (tehát az Arial Black -bold = Arial black, és az Arial Blaxk +bold = Arial extrablack, mondjuk). Természetesen, valójában egy család.

Amúgy a szimpla szövegszerkesztők stílusmodellje még önmagában nem lenne baj, a felhasználói köre szemszögéből, azonban ez befolyásolta a font fájlformátumok specifikációját is, és azok is csak egy 2x2-es csoportosítást engednek, azaz csak négy–négy stílus között lehet egy belső logikai összefüggést definiálni, minden továbbiakra a fonttervező rákényszeredek ilyen pontatlan és strutúrálatlan megoldásokra, minthogy a font nevével machinál.

Azaz a család neve koncepciója és a stílusoké mint olyan nincs tisztán elválasztva a fontfájl-specifikációkban sem, még a legújabb, OpenType ipari szabványban sem — a digitális tipográfia szimpla szövegszerkesztőkből való kinövésének köszönhetően.

Na, ez csak a "baj".