Mad árkában azt bírom, hogy elképesztő humora van. Jön, felragyog, mindenki dől a kacagástól, megy. :) Elgondolkodtat, igazi érzésekről ír nagyon jó stílusban, élvezet olvasni. Hogy tényleg olyan, mint egy kicsi állatkába oltott erdei manó, az ember szinte látja beszuszakolódni a kuckójába és mézet majszolgatni, majd szőrös pocakot simizni, aztán meg hipp-hopp, kócos erdei tündérré vedlik, itt is oszt valami szépet, ott is oszt valamit, néha besikerül, hogy az éhezőnek lyukas bakancsot visz, no de hát ez van. Megpróbálta, rajta nem múlott, kicsit túl sok cucc volt a kezében, hát lepotyogott közben ez-az. Meg a térképet sem találta hirtelen, meg az időpontot is elnézte... de majd a jövő héten biztosan megteszi, már most is megtenné, ha épp nem kéne hatalmas cuccokkal az erdőt járnia és bogyót gyűjtögetnie. Meg énekelnie a madarakkal. :)