Pár nap óta kikívánkozik ez belőlem. Freyyában azt a tapasztalatokon alapuló, betűkön átsugárzó fészekmeleget szeretem, amely elhiteti az emberrel, hogy nagyon rossz nem érheti, elég ha hazamegy, ott béke van, csend és jóakarat. Ott nincsenek gonosz dolgok, becsukjuk az ajtót és a sok csúnyaság kívül reked, ha baj van, hát közösen megoldjuk, elvégre erre való a hátország. Kis jóakarattal lehet mindenen változtatni, ha az élet szemét, még mindig ott van az igazi otthon, a meleg, puha, ahol tárt karokkal várnak és mindig jut egy tál étel, de sőt, még süti is. :)
Freyyában azt nem kedvelem annyira :), hogy sugárzik belőle ez a fészekmeleg, hogy látszik, hogy életében nem találkozott még igazán szemét dolgokkal, fogalma sincs a sötét kétségbeesésről, amelyből nem tud kirángatni semmilyen jószándékú rokon, sőt, hogy létezik olyan, hogy nincs aki segíthetne az emberen, mert adott esetben nincs is se jószándékú, se semmilyen rokon, de ha lenne sem oldhatná meg a helyzetet.
Viszont meg kell mondjam, hogy rohadtul irigylem a világlátásáért. Abszolút a napocska ragyogása a felhők közül.