Munkácsi Bernát

 

Nagyvárad, 1860. márc. 12. – Budapest, 1937. szept. 21.

 

 

Az egyik mérsékelt – viszonylag józanul gondolkodó – finnugrista nyelvész. Zsidó származású volt, 1881-ig a Munk nevet viselte. 1890-től az MTA levelező, 1910-től rendes tagja. Egyetemi tanulmányainak végeztével tanári oklevelet szerzett. 1880-ban bejárta a csángó falvakat, hogy tanulmányozza nyelvüket és szokásaikat. 1885-ben az MTA támogatásával külföldi tanulmányutat tett a votjákok (udmurtok) között a Káma folyó vidékén és a szimbirszki csuvasoknál. 1888–89 között a vogulok (manysik) között járt Nyugat-Szibériában. 1890-ben a pesti izraelita hitközség tanfelügyelőjévé nevezték ki. Hosszú időn át szerkesztője az Ethnographia c. folyóiratnak. Ő indította meg 1900-ban Kunos Ignáccal a Keleti Szemle c. folyóiratot. 1904-ben megszervezte a Nemzetközi Közép- és Kelet-ázsiai Társaság Magyar Bizottságát. Az I. világháború idején (1915–18) fogolytáborokban votják (udmurt) és oszét foglyok között nyelvi és néprajzi anyagot gyűjtött. 1919-ben a Tanácsköztársaság alatt az összehasonlító nyelvészet egyetemi tanára. Sikerült megfejtenie Reguly Antal hagyatékában maradt vogul (manysi) szövegeket. Számos nyelvészeti, néprajzi tanulmánya jelent meg.

 

Nagy érdeme, hogy a magyarnak az ún. indogermán ("árja") nyelvekkel való rokonságát feszegette. Ez irányú munkássága ugyan kiváltotta a nálánál e téren jóval felkészültebb Fiók Károly bírálatát, tevékenysége mégis üde színfoltot jelentett a finnugrista táboron belül, és célkitűzéseit tekintve előremutató volt. Írásainak eme csoportját finnugrista részről nem szokás idézni.

 

 

Főbb művei

 

A moldvai csángók nyelvjárása (Bp., 1881)

Votják népköltészeti hagyományok (Bp., 1887)

Csuvas nyelvészeti jegyzetek (Egyet. Phil. Közl. 1887-1890)

Újabb adalékok a magyar nyelv törők elemeihez (Bp., 1887)

Nyelvészeti tanulmányok a vogulok földjén (Budapesti Szemle, 1889)

A magyar népies halászat műnyelve (Ethnographia, 1893)

A votják nyelv szótára (1–4. füz. Bp., 1892–96)

A finn–magyar d-l és d-z hangmegfelelésről (Bp., 1897)

Árja és kaukázusi elemek a finn–magyar nyelvekben (Bp., 1901)

Adalékok a magyar nyelv régi török és mongol elemeihez (Bp., 1902)

Vogul névköltési gyűjtemény (I–VI., Bp., 1914. E munkájáért az MTA nagyjutalmát kapta. Hagyatékából Kálmán Béla újabb 2 kötetet rendezett sajtó alá, Bp., 1953, 1963)

 

 

Irodalom

 

Zsirai Miklós: Finnugor rokonságunk (Bp., 1937)

Munkácsi Noémi: Egy nagy magyar nyelvész (1943)

Kálmán Béla: Munkácsi Bernát (Az MTA Nyelv- és Irod. tud. Oszt. Közl. XVI., 1960)