A gondolatmenetemmel egyetlen alapvető baj volt: túl optimista. Az olaj ára is azért kevesebb mint hittem, mert optimista voltam: azt feltételeztem, hogy nem lesz idén tőzsdei összeomlás. Az alacsony árat sajnos nem az magyarázza, hogy megugrott volna a kínálat ,de még csak az sem, hogy ténylegesen összeomlott volna a kereslet. A félelmek nőttek és a tőzsde omlott össze, ezért alacsony az ár.

 

A többi dologgal kapcsolatban is valami hasonló történt: túl optimista voltam. Az olajkitermelés nem érte el azt a szintjét (sem), amit én láttam. Az alternatívok fejelsztése nem jutott el addig (sem), ameddig én vártam. Az adminisztratív intézkedések nem haladtak előre abban a mértékben (sem), amire pedig számítottam.

 

Nyárig jól mentek a dolgok, aztán zutty.

 

Nem az volt a baj, hogy pesszimista voltam: az volt a baj, hogy túl optimista. ezt mondjuk nem hittem volna egy éve, hogy én leszek az optimista. Kihozok egy decline rate-et az akkor hivatalos 4.5%-hoz képest 5.7-re, azzal, hogy jövőre már 6% lesz, 2010-re meg 6.4%, aztán megjelenik az IEA WEO és azt mondják, hogy 6.7%. Vagy számolok a hivatalosnál sokkal kevesebb megaprojektet 2008-ra és 2009-re, aztán kiderül, hogy annyi sem lesz. Ilyenek.

 

Még pár év, és az fog kiderülni, hogy hurráoptimista vagyok?

 

Már hozzászoktam mással kapcsolatban is, hogy azt mondják, szélsőséges vagyok. Pedig nem, nem vagyok szélsőséges, csak picit előbb szólok. Aztán mire mások is elkezdenek arra figyelni, nagyon hamar szélsőségesebbek lesznek nálam. Onnantól fogva jön az, hogy ezt mindenki tudta előre, csak az nem érthető, hogy én miért vagyok ilyen optimista/visszafogott.

 

Meg fogjuk érni ezt is. :-)