Galgadio Creative Commons License 2008.11.24 0 0 80

Nem akarom itt túlságosan részletezni, mert úgy veszem észre, hogy nincs rá túl nagy igény a kedves fórumozók körében, de minden hibája ellenére is elég jó és olvasmányos könyv.

 

Végkövetkeztetések:

- Anatólia és a keleti mediterrán térség sokkal fontosabb szerepet játszott a korai városias civilizációk kialakulásában, mint azt korábban véltek. A korábbi kutatások, feltárások főleg Egyiptom- és Mezopotámia-centrikusak voltak és ez mintegy determinálta és deformálta történelemszemléletünket. Egyiptomban még önellátó falvak domináltak, mikor Anatólia egyes részein már korai városias civilizációk virágoztak.

- Ezen korai civilizációk fejlődése Kr.e. 5.600 körül sok helyen  természeti katasztrófák következtében megtorpant. Később ugyan magukhoz tértek, de ekkor már megjelentek konkurrensekként a harciasabb patriarchális (pl. görögök, hettiták vagy a szemiták közül az akkádok, asszírok,  zsidók, arameusok stb.)népcsoportok, akik fokozatosan leigázták ezeket a városokat

- az ősi anatóliai civilizációk vallásának központjában a Nagy Anyaistennő, a Magna Mater kultusza állt. Ezt később a patriarchális törzsek harcos férfi istenségei fokozatosan háttérbe szorították, a monoteizmus uralkodó válásával pedig még az írmagját is ki akarták irtani ennek a kultusznak, ami teljesen azért nem sikerült (lásd a pogányságba hajló Mária-kultuszt a katolikusoknál...)

- az ősi anatóliai népek nagy részénél a társadalmi berendezkedés a matriarchátus volt, ahol a nők kezdetben fontos vezető pozíciókat töltöttek be (pl. uralkodó- és papnők voltak), pozícióik a patriachátus előrenyomulásával fokozatosan gyengültek

- Anatólia későbbi hódítói, az indoeurópaiak (görögök, hettiták, örmények), ill. a délnyugati peremterületekre behatoló szemiták patriarchális társadalmi berendezkedésűek voltak. Világnézetük és életszemléletük a harc, a háború körül forgott (lásd trójai háború).

 

Szóval lehet, hogy ezek a megállapítások első nekifutásra banálisnak vagy megalapozatlannak tűnnek, a szerző számos kultúrtörténeti példát hoz fel állításai alátámasztására.

Előzmény: Galgadio (79)