A probléma etikai vetületei

Érdemes némileg elidőzni a kereskedelmi bankok felelősségénél is az ingatlanalapok körüli mizéria kapcsán. A négy nagy alap közül három portfóliójában egyértelműen az anyabank ingatlanjai dominálnak, amelyeket azzal a céllal értékesített az alapok számára, hogy baráti kezektől - talán nem is túl súlyos áron - visszabérelve őket likviditáshoz juthasson.

Azaz lényegében az alap befektetői finanszírozták a bank ingatlanjait, most pedig mikor gond támadt, a bankok szétteszik a kezüket, mondván jelen helyzetben nem tudnak segíteni, eközben pedig az alapokban bankfiókok és bankszékházak hevernek értékesíthetetlenül (ki venné meg egy bank fiókját magán a bankon kívül?). Márpedig igen kicsi a valószínűsége, hogy a bankok korrekt áron visszavásárolják ingatlanjaikat, és így zárják le a történetet, a kisbefektetők lesznek kénytelenek türelmesen várni pénzükre, amíg rendeződik a helyzet.

Szintén súlyos etikai kérdéseket vet fel az alapok portfóliójában szereplő ingatlanok értékelése is, hiszen az alapok árfolyamának alakulása az elmúlt év során arra utal, az ingatlanok a lehetséges piacinál lényegesen magasabb értéken szerepeltek, miközben a világon szinte mindenütt mélyrepülésbe mentek át az ingatlanárak, a magyar alapok ingatlanjai egy-két százalékos felértékelődést mutattak negyedévente.

Forrás