csarli88,
szívemből sziporkázik sziporka66...
Én abban látom a lényeget, hogy nincs két egyforma ember/eset és mindenki magában hordja a gyógyulás lehetőségét.
Mindenesetre látva/olvasva az ágyéki gerinced állapotát, fel kell, hogy merüljön a fúzió gondolata, miszerint a teljesen meggyengült/összerogyott szakaszról ki kéne kapni a porckorongokat, és megfelelő szintű csavarozással összecsontosítani. A lágyéki részen úgysem jelentős a mozgás, a Tiédhez hasonló állapotban valszeg már egyáltalán nincs is.
Mikor 4 éve operáltak a GGYK-ban, mellettem feküdt egy kb. 30 éves srác, akinek 3 csigolyáját egyesítették. Előtte nem tudott mozogni, a műtét után 10 nappal hazament (mármint a saját lábán...).
Ugyanakkor a fájdalomhoz is hozzá lehet szokni. Asszem ezt itt sokan +erősíthetik. :) Az igazi probléma, ha az ember teljesen immobil. Nagyon lassan lehet a terhelést fokozni és ami legfontosabb: a gerinc legalább minimális mobilitását megteremteni. Ha ez nem sikerül, akkor csupa rossz folyamat indul meg (izmok letapadása, léziója, szalagok megrövidülése, a vérkeringés romlása, stb...) Ha sikerül mozgatni, akkor elindulhat egy pozitív irányú tendencia. És nagyon sok türelem kell.
Viszont az élet - mégha korlátokkal is -, de élhető. Hinni és bízni kell a javulásban. Adott esetben szvsz sokat segíthet a legminimálisabb szintű agykontroll is...