A Magyar Rektori Konferencia döntött: 160 pontról 200-ra emelné a minimum felvételi ponthatárt a felsőoktatási intézményekben. Ez a pluszpontok nélkül megszerezhető maximum pontszámnak még mindig csak a fele. A rektorok döntésükkel javítani akarják a felsőoktatás színvonalát, eddig ugyanis hármas jegyátlaggal is könnyűszerrel be lehetett jutni az egyetemekre.

Az új ponthatárminimumot 2010-ben vezetnék be. A rektori konferencia ajánlásával az oktatási tárca is egyetért, de a jogszabályi környezetet még meg kell vizsgálni, az alapképzést érintő szigorításhoz várhatóan kormányrendeletet kell módosítani.

Úgy tűnik, az egyetemre, főiskolára jelentkezőknek egyre nagyobb sikerélmény a felsőoktatási felvételi. 2008-ban a jelentkezési lapjukat beadók 83,4 százaléka ért célba, ami 8,5 százalékkal magasabb a tavalyi aránynál. Nem egy szak esetében azonban nem volt túl nehéz sikert elérni: volt, ahova már 160 ponttal, vagyis akár kettes-hármas átlaggal is be lehetett kerülni. Ezt a minőségromlást a rektori konferencia rossz szemmel nézte, s ezért döntöttek a minimum ponthatár negyven ponttal való megemeléséről.

A korábbi pontszámítási rendszerben 60 százalékos eredmény kellett a bejutáshoz, ez a határ azonban még a megemelt ponthatárral sem teljesül. Ha a régi elveket szeretnénk követni, 240 pontra kéne emelni a limitet.

"A puding próbája, hogy ha kipróbálják" - fogalmazott Rudas Imre, a rektori konferencia elnöke. Az első év tapasztalatai szerint ugyanis a 160 pont akkor is összegyűlt, ha valaki minden érettségi tárgyból elégségest kapott, egyből pedig közepest. "A minőség szolgálatában, a minőség érdekében javasoljuk az emelést" - nyilatkozta Rudas.

Az Országos Felsőoktatási Információs Központ által kiszámolt - és a HVG-ben közzétett - adatok alapján kiderül, hogy olyan szakok is voltak, ahol a felvettek jegyátlaga éppenhogy elérte a hármast, azaz sokan kettessel kerültek be. A Szolnoki Főiskola turizmus-vendéglátás szakán például a matematikából felvételizők jegyátlaga 2,42 volt, de a Szegedi Tudományegyetem mérnök informatikus szakán is csak 3,31 volt a matekból felvételizők jegyátlaga.

Kettes-hármas osztályzattal azért sem szerencsés felvenni diákokat, mert olyan hátránnyal indulnak, s olyan tudásanyagot kell pótolniuk az egyetemeken, illetve főiskolákon, amelyeket a középiskolában már el kellett volna sajátítaniuk. Ez a felsőoktatási intézményeknek plusz idő, energia és pénz.

"A gyenge tanulók a többinek is ártanak, visszafoghatják azokat a hallgatókat is, akik különbek felkészültség alapján, s sokkal nagyobb tempót tudnának diktálni" - hangzott korábban a minimum ponthatár emelésére vonatkozó rektori magyarázat a TV2 híradójában.

A Hírszerző által megkérdezett diákok egyetértenek a ponthatárok növelésével: "Szerintem már így is sokkal több hallgató jár az egyetemekre, mint amennyinek kellene. Ahogy a szüleink mesélik, az ő idejükben az egyetemi profok még tudták minden diák nevét, ismerték őket. Talán úgy a tanítás-tanulás színvonala is magasabb volt."

A lapunk által megkérdezett gimnazista szerint szintén problémás, hogy sokkal több a diplomás, mint amennyit a munkaerőpiac be tudna fogadni. "Aki a 200 pontot kínkeservesen szerzi meg a 480-ból, és felháborítja a minimum emelése, annak nem biztos, hogy egyetemi tanulmányokban kellene gondolkodnia" - tette hozzá forrásunk. Ugyanezen a véleményen volt egy másik gimnazista lány is, aki szerint egyenesen felesleges ilyen alacsony ponthatárral szakokat indítani.

Idén 738 diák kezdte meg állami képzésen úgy a tanulmányait, hogy 200 pontnál kevesebbet szerzett, s 2578 tanuló indult neki ugyanilyen eredménnyel valamilyen költségtérítéses szaknak.

Az eddigi rendszer s a hozzá társuló 160 pontos minimum határ, illetve a kettes-hármas átlagok az egyetemi vezetők szerint nem ösztönözték a diákokat kiváló érettségi eredmények elérésére, ezért kellett a változtatás.

A kilencvenes évek elejéig jellemzően igen zárt volt a hazai felsőoktatás: a sok továbbtanulni vágyó fiatal közül csak igen kevesen juthattak be a felsőoktatási intézményekbe.

A későbbiekben aztán évről évre nőtt az államilag finanszírozott helyek száma, mint ahogyan a továbbtanulási lehetőséget kínáló egyetemek és főiskolák köre is. A kétezres évek közepéig nőtt a továbbtanulási kedv, ez a trend viszont néhány éve megfordult.

A 2004. évi csúcshoz képest, amikor is a tavaszi jelentkezési időszakban több mint 166 ezer jelentkezőt regisztráltak, folyamatosan csökkent a továbbtanulni szándékozók száma, és idén már nem érte el a százezret sem.

A bekerülési arány viszont folyamatosan nő: míg két évvel ezelőtt a jelentkezési lapjukat beadók 70,8, tavaly 74,9 százaléka kezdhette meg felsőfokú tanulmányait, addig az idén már 83,4 százalék. (Forrás: felvi.hu)

A ponthatárok emelkedése az államilag finanszírozott képzésben körülbelül 750, a költségtérítéses képzésben pedig 1500-zal kevesebb hallgatót jelentene. Rudas Imre  azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy ezek a gyenge képességű hallgatók általában nem állják meg a helyüket a felsőoktatásban, vagyis már az első pár hónap után kimaradnak. Rudas azt is kiemelte: a ponthatár emelése néhány intézménynél jelenthet forráskivonást, de a minőség javításáért ezt vállalni kell.

A 2008-as felvételi ponthatárokat böngészve számtalan olyan szakot találunk, ahol a költségtérítéses képzésre elegendő volt a 160 pont, de az állami képzések között is akad olyan szak, ahol 200 pont sem kellett a sikerhez.

Megint csak bebizonyosodott (a Hírszerző ismerte el), hogy igenis árt az oktatás színvonalának, ha lényegesen rosszabb felkészültségű embereket jobbak közé engedünk. És ez nemcsak a cikkben tágyalt egyetemekre vonatkozik, hanem az általános iskolákra is.