Törölt nick
2008.11.16
|
|
0 0
1916
|
Tóth János-A zene varázsa
Halk zene szól szobámban, hallgatjuk Én s magány Hegedű sír, könnyei peregnek a mélabús zongorán. Szívemet csavarja a dallam, arcomon fájdalom ég, Ahogy legördül egy könnycsepp hidegen, mint a jég. Fuvola vígasztal, hárfa lágyan simogat, hozzám bújik, Könnyem szárad, a szorítás lelkemből ködként oszlik A dob nyugodt ütemű ritmusára vált, szívem dobogása, A zene varázsszőnyegén repülök egy gyönyörű világba. Arcom esti tó tükre, kifordított zsebként üres az agyam, A zene megtölt, feledek mindent s hallgatom boldogan. Ritkul a ritmus, elfogynak a hangok, s elhalkul a dallam A csend betoppan, s mégis hallom ott benn, magamban. Miközben lassan visszatérnek a gondolataim, érzéseim Újra fájdalom jár lelkem-szívem lüktető mély sebein, Tűnődöm, milyen hatalmas, mily erős a szép zene ereje, Hisz a poklok fájdalmát mutatja, s a mennyben jársz vele. |
|