Bár tudom, hogy a világ olyan, amilyenné az emberek teszik, de azért én még bíztam abban, hogy egy átlagosnak tekinthető nagyrészt véletlenszerű közösségen belül a lopás, a lopás melletti halmozott érvek felhozatala nem általános (és még mindig bízom benne hogy csak a hangos kisebbség az, akinek az életében a lopás megszokott, sőt elfogadott tevékenység).
Elképzelek egy szituációt, melyben születendő gyermekemmel sétálok a Kertben, és megkérdi tőlem a gyerkőc, hogy miért van Baumax felirat azon a kocsin (*). Erre én mit válaszolok, hazudhatok neki.. rárajzoltuk. Persze, nézhetem hülyének, végülis én gyerekem, azt mondok neki amit akarok. Mondhatok neki igazat is, hogy egyik itt lakó átlag ember ellopta. "De hát apa, a lopás nem bűn?" De, igen, az. "És a tolvajt nem bűntetik meg?" De, igen, megbüntetik. "Akkor miért lakik még mindig itt az az ember?". Mert a közösség befogadta, elismerte, sőt kiemelte a tömegből, félistenként tiszteli..még ismeretlenül is.
(*): mikoron a lakógyülésen "megmosolyogtak" a közösség tagjai, hallottam olyan felvetést, hogy a Baumax feliratot majd átfestjük (egyrészt ugye itt közösség nevében egy ember által végrehajtott bűnrészesség folyt volna, de ezt hagyjuk, mert nyilván ez is csak engem zavar..). Az ilyen, és ehhez hasonló megoldások mellett kezdek félni, hogy lehet megölnek az otthonomban, és elásnak a föld alá, hiszen ha nem látnak, akkor a gyilkosság sem történt meg.